• 

 

Etetési információk

 

A tengerimalacok táplálásának kialakításakor figyelembe kell vennünk adottságaikat és az ebből fakadó igényeiket. Csak ezek ismeretében állíthatunk össze a fajnak megfelelő, egészséges életet biztosító étrendet. 
A tengerimalacoknak 4 metsző- és 16 őrlőfoguk van. A fogak folyamatosan nőnek, meglehetősen gyorsan, hetente 1,2 - 1,5 milliméternyit. Tejfogaik még az embrionális életben, a vemhesség 43-49. napján váltódnak, vagyis az újszülött malacoknak már maradandó fogaik vannak! 
Az emésztőrendszer ötször olyan hosszú, mint a teljes testhossz. A táplálék tehát nagyon hosszú utat tesz meg a szervezetben. A gyomor egykamrás, nagyon vékony falú. Emiatt a gyenge gyomorfal miatt állataink nem tudnak hányni. A gyomor térfogata 20-30 ml. A kis befogadóképesség miatt a tengerimalacok szinte folyamatosan esznek, ez akár napi 60-80 kis étkezést jelent. A cellulózt a vastagbél baktériumflórája bontja le, ehhez viszonylag magas pH-érték szükséges. A magas cukor- és keményítőtartalmú étrend miatt a pH 8-9-ről 5-6-ra csökken, ettől elpusztulnak a cellulózt bontó baktériumok, és más, káros baktériumok, pl. coli szaporodnak el. A nem megfelelő antibiotikum adagolása is ugyanezt okozza. 
A végbélben speciális bélsár is keletkezik, ez az össz-bélsármennyiség kb. 30%-a. Ez a vastagbélen változatlanul halad át, és távozása után az állat rágás nélkül lenyeli. Baktériumokból, fehérjékből és vitaminokból áll, állatainknak szükségük van rá a megfelelő egészségi állapot érdekében. 
A tengerimalacok nem képesek C-vitamint előállítani. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ezt a vitamint táplálékuknak tartalmaznia kell. A szükséges mennyiség kb. 10 mg/ttkg naponta.

 

Víz

Vizet folyamatosan kell biztosítanunk. Legalább naponta adjunk állatainknak friss vizet, nagy melegben lehetőleg többször is. A vízhez könnyen adagolhatunk az igényeknek megfelelő kiegészítőket is, pl. C-vitamint, kombinált vitamin-készítményeket, vagy szükség esetén gyógyszereket. Az ilyen táplálék-kiegészítőket azonban csak állatorvosi felügyelet mellett alkalmazzuk!

 

Széna

A víz mellett a széna az, aminek mindig a malacok előtt kell lennie. Friss, por- és szennyeződésektől mentes szénát vásároljunk. Már sok díszállat-boltban rendszeresen kapható, de vidéki piacokon nagyobb mennyiséget olcsóbban is beszerezhetünk, ha a tárolásra megfelelő hely áll rendelkezésünkre. 
A széna különösen fontos, az egyéb táplálékoktól függetlenül (!) folyamatosan legyen az állatok előtt: ez az az eleség, amit egész nap "legelhetnek", tehát elfoglalják vele magukat. Egyrészt megfelelő emésztésükhöz nélkülözhetetlen a kielégítő rosttartalom, másrészt a folyamatosan növő fogak koptatásában játszik fontos szerepet. A széna rágása nem csak a metszőfogakat koptatja, de a hátul ülő őrlőfogakat munkára készteti. Az általánosan használt magkeverék sem erre, sem étrendi hatását tekintve nem megfelelő, tehát NEM pótolja a szénát. A népszerű szárazkenyér, az üzletekben kapható sokféle "fogkoptató" termék és a széna-granulátum is csak a metszőfogak kopását segíti elő, mert a leharapott apró szemcsékkel a hátulsó fogaknak már nincs dolguk. 
A széna hiánya által okozott legfontosabb problémák:
- a bélrendszer kóros állapota, bélgyulladás, tökéletlen emésztés, és az ebből eredő pusztulás,
- túlnőtt fogak (különösen a hátulsó fogak kóros növekedése nehezen észrevehető és korrigálható!), 
- nagyszámú vemhességi toxikózisos eset (a nőstények az ellés körüli időben - gyakran a kölykökkel együtt - elpusztulnak),
- túl nagy vagy éppen túl kis testsúllyal született kölykök,
- magas kölyökhalandóság,
- elhízás,
- alacsony átlagéletkor.
Megjegyzendő, hogy a szénahiányos étrend következményei többnyire csak néhány hónap után jelentkeznek. Nagyon sok tengerimalac pusztul el fiatalon "minden jel nélkül". Az esetek többségében az emésztőrendszer kóros állapotai állnak a háttérben.

 

Magkeverék

Rágcsálóknak készült, gabonafélékből álló keveréket minden szaküzletben vásárolhatunk, ez azonban egy az egyben nem megfelelő tengerimalacaink táplálására. A tengerimalacok alapvetően nem magevők, mint például az aranyhörcsög, étrendjükben inkább a zöldfélék legyenek a meghatározók. Ha mégis magkeveréket választunk, az döntően zabból, lehetőleg hántolt zabból  álljon, ehhez keverjünk kevés búzát, kukoricát (max. 10%) és napraforgót (max. 5%). A túlságosan magas fehérje- és zsírtartalmú magkeverék (pl. túl sok kukorica) rendszeres fogyasztása máj- és veseproblémákat okozhat, ezekre különösen a vemhes nőstények hajlamosak. Célszerű, ha az ilyen szárazeleség nincs folyamatosan az állatok előtt, inkább hetente csak három-négy alkalommal kínáljuk meg őket, és hagyjuk előttük néhány órára.

 

Tápok

A rágcsálók számára gyártott táprudak növényekből és egyéb kiegészítőkből (pl. vitaminok, ásványi anyagok) készülnek. A tengerimalacok számára előállított tápokat magas rosttartalom, és viszonylag alacsony zsír- és fehérjetartalom jellemzi. C-vitamin tartalmukat is állataink igényeinek megfelelően állították be, és gondoskodtak annak tartósságáról is. Ha csak tehetjük, szárazeleségként leginkább ilyet használjunk.
Legyünk óvatosak a más fajok számára készített tápokkal, hiszen az eltérő igényeknek megfelelően valószínűleg az összetételük sem megfelelő. Megfelelő C-vitamin kiegészítéssel a nyúltápok némelyike alkalmas lehet tengerimalacok etetésére, de ne a haszonállatok (hízónyulak) számára készültek közül válasszunk: Ezeket rövidtávú etetésre, nem pedig hosszú, egészséges életre tervezték. Sohase vegyünk ún, "gyógyszerezett" nyúltápot, ez állataink pusztulását okozhatja. Ha nem ismerjük a nyúltáp összetételét, inkább hagyjuk ki állataink étrendjéből.

 

Egyéb eleségek

Esetenként egy kis csemegével is meglephetjük kedvencünket. Számtalan kekszet, rágórudat, pasztillát lehet kapni, melyeket kifejezetten kisrágcsálók részére gyártanak. Tanácsos átnézni a csomagoláson feltüntetett nyersanyaglistát, és ha a termék hizlalna, csak módjával etessük. Sok falatka leginkább tejtermékekből, cukrokból, vagy mézzel készül, ezek nem alkalmasak tengerimalacok számára.

 

Zöldségek és gyümölcsök

A zöldeleségek vitaminokat, ásványi anyagokat, enzimeket és rostokat biztosítanak. 
Naponta például kétszer adjunk zöldséget vagy gyümölcsöt állatainknak. Mindig mossuk meg, és töröljük szárazra. 
Egy etetéskor csak egyféle zöldet adjunk, ezzel meg lehet előzni, hogy állataink válogassanak, és végül csak egy vagy két félét - a kedvenceiket - legyenek hajlandók megenni.

A gyümölcsök közül adhatunk például almát, körtét, kivit, dinnyét, epret, málnát, barackot, narancsot, mandarint, banánt (héj nélkül), szőlőt. 
Etethető zöldségek: sárgarépa (zölddel együtt), paprika, paradicsom, cukkíni, cékla, kukoricalevél, brokkoli, articsóka, édeskömény, petrezselyem, spenót, kínai kel.
A kertben szedhetünk füvet, tyúkhúrt, gyermekláncfüvet, és egyéb kerti gyomokat, fűszernövényeket (pl. lóhere, bazsalikom, kapor, zsálya, mezei sóska, zsázsa). Vigyázzunk, nehogy mérgező növényeket gyűjtsünk. Érdemes a növényhatározó könyveket forgatni, és beazonosítani az ismeretlen fajokat. Nagyobb mennyiségben veszélyes lehet a káposzta, és a felfúvódást okozó növények is.

 

Hasmenés

Hasmenést többnyire a nem megfelelő zöldeleség okoz. A hányás képessége híján csak így tud a szervezet megszabadulni a nem oda való anyagoktól. 
Bármilyen újdonságot adunk, első alkalommal mindig csak kicsi legyen az adag. Figyeljük, nem lesz-e utána lágyabb a bélsár. 
Ha a bélsár kissé puhább, de nem folyós v. különösen bűzös, és az állat normálisan viselkedik (eszik, iszik, reagál az emberre, érdekli az eleség és a környezete), elég diétára fogni: egy vagy két napig csak szénát kapjon (és természetesen vizet), utána szárazeleséget is, majd 5 nap után kevés alma, répa, azután szokásos zöldeleség is adható már. Közben figyeljük, iszik-e eleget! A tengerimalacok hamar ki tudnak száradni, sokszor egy enyhébb betegség mellet is ez okozza pusztulásukat. 
Ha az állat levert, azonnal forduljunk orvoshoz! Az állatorvosnál kedvencünk valószínűleg infúziót, görcsoldó gyógyszert, bélflóra-stabilizálót, fertőzés gyanúja esetén pedig antibiotikumot is fog kapni. Diétán kell tartanunk, és követni az orvos egyéb utasításait is. Itatásáról se feledkezzünk meg!

 

(Siklósi István: Házi kedvencek című könyvéből)

 

 

Elhelyezés és tartás

 

 

A szobahőmérséklet tökéletesen megfelel tengerimalacaink tartására. Legjobban 16-20 fokon érzik magukat. A malacok férőhelye a lakás egy huzatmentes, világos pontján álljon, de ne érje közvetlen napfény. Csendes, de ne a család életétől teljesen elzárt helyet keressünk. A tengerimalacnak biztonságérzetet ad, ha helye nincs túl alacsonyan, ezért ha lehet, legalább egyméteres magasságban próbáljuk elhelyezni. 
A malacok részére az üzletek üvegterráriumokat és ketreceket kínálnak.

 

Ketrec

A ketrecek műanyag tálcából és fémrácsból állnak. Könnyű kezelni őket, a rács lepattintható (műanyag kapcsok rögzítik), a tálcát egyszerű tisztítani. Mielőtt megvesszük a ketrecet, ellenőrizzük, hogy az ajtók megfelelő méretűek, és jó helyen vannak-e. Kívülről könnyen el kell majd érnünk az etetőt, az itatót, és az állatokat könnyedén ki- és be kell tudni helyeznünk. Jó, ha szénarács is tartozik a felszereléshez. A szénarácsot a ketrec rácsára belülről kell felakasztani, és egy szénaköteget belehelyezni. Az állatok innen falatozhatnak, nem tapossák össze szénájukat. A szénarács kiváló a nagyobb darabokból álló zöldeleség elhelyezésére is. 
Ellenőrizzük, hogy a műanyagtálca pereme elég magas, legalább 10 cm-es legyen. A malacok mozgásukkal almot és eleséget szórnak ki, az ennél alacsonyabb perem mellett ez folyamatos probléma lenne.

 

Üvegterrárium

A legtöbb díszállat-bolt kínál alacsonyabb oldalú, üvegből készült férőhelyeket. Nagy előnyük, hogy jól látszik a bennük tartott állat, nem zavarja rács a szemlélőt. Nem túl drágák, méretre is rendelhetők, így az otthonunk adottságainak legmegfelelőbb méretűt vásárolhatjuk. Hátrányuk, hogy nehezen mozgathatók és törékenyek, így tisztításuk nehézkes lehet. Egyébként könnyen tisztán tarthatók és fertőtleníthetők. A malacok sem tudnak belőlük almot és táplálékot kiszórni. 
Az üvegterrárium oldala legalább 25 cm magas legyen. Ennél viszont ne készíttessünk jóval magasabb oldalfalú zárt férőhelyet, mert a szellőzés problematikus lesz. A vizeletből párolgó gázok megrekednek a terrárium alsó rétegeiben - éppen ott, ahol állataink tartózkodnak. 
Az üvegterrárium ellen szóló legfőbb érv mégis az, hogy malacaink a környezettől elszigetelve élnek bennük. Az üvegfal számukra nem "átlátható", így minden inger felülről éri őket, amitől sokkal ijedősebbek lesznek, mint a rácsos férőhelyen tartott társaik. Nehezebben integrálódnak a környezet életébe, és életük is sokkal unalmasabban telik. Terráriumokat egymás mellé téve sem tudnak a "szomszédok" kommunikálni, mint a ketrecekben.

 

Magunk is barkácsolhatunk tengerimalac-férőhelyet, vagy akár asztalossal is készíttethetünk megfelelőt. Akár egy régi bútort, polcot is át lehet alakítani. Ebben az esetben a méretet nem korlátozza az üzletek választéka, és fantáziánkra hagyatkozhatunk. A faanyagot viszont megfelelően szigetelni kell, az alját és az oldalakat néhány centiméteres magasságig belülről borítsuk vízhatlan és könnyen tisztítható anyaggal, például linóleummal. Ebben az esetben a vizelet és a nedves táplálék nem kezdi ki a fát.
A férőhely kiválasztásánál tartsuk szem előtt, hogy túl nagy hely nem létezik! Körülményeinkhez képest mindig a legnagyobb otthont válasszuk kedvencünknek. Sokan azt hiszik, hogy a tengerimalacok nem igénylik a mozgást, hiszen egész nap egyhelyben ülnek. Tényleg nem sokat mozognak, de csak ha akkora helyre vannak bezsúfolva, ahol megfordulni is alig tudnak! Ha nem mozognak, annak a kis terület vagy az unalom az oka. 
A tengerimalacok férőhelye legalább 80-100 cm hosszú legyen, ez két állatnak elegendő. A boltokban sajnos sokszor olyan terráriumot vagy ketrecet kínálnak, ami túlságosan kicsi ahhoz, hogy egy felnőtt tengerimalacnak otthont adjon. Érdemes alaposabban felderíteni a lehetőségeket, mielőtt választunk.

 

Felszerelések

 

Itató

A tengerimalacoknak, ugyanúgy mint a legtöbb állatnak, ivóvízre van szükségük. Folyamatosan legyen előttük víz, hogy bármikor ihassanak. Ha tálban adjuk a vizet, olyan tálat válasszunk, ami nehéz, például fém vagy kerámia, hogy állataink ne tudják fellökni. A tengerimalacok azonban rendetlen állatok, így hamarosan alom, táp, zöldségek, és a legkülönfélébb dolgok fognak a vizestálba kerülni. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha önitiatót használunk. Az önitató műanyag vagy üveg tartály, amiből állataink kis csövön keresztül tudnak inni. Használatát minden probléma nélkül megtanulják, már a néhány napos kölykök is sorban állnak anyjuk után az itatónál! A legfontosabb, hogy az önitató ne csöpögjön (ez sajnos gyakori konstrukciós hiba!). Kérjük meg az eladót, mutassa meg használatát, és ellenőrizzük a csöpögést! A ketrecben úgy helyezzük el, hogy a malacoknak fel kelljen emelni a fejüket, ha inni akarnak. Ha kölykök vannak, természetesen az ő méretükhöz állítsuk be!

 

Etető

 

Etetőnek szintén próbáljunk meg feldönthetetlen tálat használni, bár a tengerimalacok igen találékonyak, ha az eleség kiszórásáról van szó. Ma már remek kisméretű kutya- és macskatálakat lehet kapni műanyagból. Ha mániákus rágcsáló kedvencünk, inkább egy kicsi rozsdamentes fémtálat vagy kerámia-etetőt vásároljunk számára. Nagyon praktikusak a tömör üvegből készült, nehéz hamutálak is. 
Lehetőleg ne vegyünk dupla-tálakat: ezek két mélyedéssel rendelkeznek, egyik a víznek, másik a tápnak. Nem praktikusak; gondoljuk csak el: a vizet valószínűleg sokkal gyakrabban kell cserélni, mint a tápot utántölteni, ekkor pedig feleslegesen ki kell szórnunk azt is. Másrészt könnyen víz kerülhet az eleségre, és tápdarabok hullanak majd a vízbe.

 

Szénarács

 

Nem kell feltétlenül, a tengerimalacok szeretnek a szénában turkálni és belefeküdni. Elég, ha egyszerűen egy nagy csomóval helyezünk be hozzájuk. A szennyeződött szénát persze ki kell cserélni. Ha hosszúszőrű állatokat tartunk, rendszeresen ellenőrizzük a szőrzetet, és távolítsuk el az esetleg beleakadt szénadarabkákat.

 

Alom

 

Alomként legtöbben faforgácsot használnak, pedig más megoldás is kínálkozik. Jól bevált a macskaalmok használata. A macskaalom apró szemű ásványi készítmény, kiváló nedvszívó és szagtalanító. 2-3 cm-es rétegben tegyük a terrárium vagy a tálca aljára. A vásárlásnál tájékozódjunk; ma már számtalan macskaalom kapható, sokféle minőségben. Olyat válasszunk, ami csomósodik, és nem porol. A csomósodás azt jelenti, hogy nedvesség hatására a szemek csomókká állnak össze, majd kiszáradnak, nem pedig egyfajta massza keletkezik, mint az olcsóbb almok esetében. A csomókat azután könnyű eltávolítani az alomból, nem marad hátra nedvesség. A poros macskaalom gyenge minőségű, a szálló por rátelepszik a terrárium üvegére, az állat szőrére, és egyeltalán mindenre a lakásban. 
A macskaalmot nem kell sűrűn cserélni, de ellenőrizzük naponta, és a csomókat távolítsuk el. 
A macskaalom tetejére az állatok kényelme érdekében szórjunk egy vékony réteg faforgácsot, ezt mindig cseréljük, ha beszennyeződött. 
Természetesen a faforgács is jó megoldás, de itt is ügyeljünk arra, hogy minél kevésbé poroljon.

 

Jól beváltak a különféle növényi részekből, pl. kukoricából készült almok is. 
Ha új vagy ismeretlen almot használunk, kezdetben ellenőrizzük, mennyire nedvszívó, és a tapasztalatok alapján döntsük el, milyen sűrűn szorul majd cserére. Azt is figyeljük, hogy esetleg nem fogyaszt-e belőle kedvencünk túl sokat. Ez főleg a természetes, növényi részekből vagy papírból készült almok esetében okozhat gondot.

 

Nem tanácsos kizárólag szénát vagy szalmát alomként használni. Ezek az anyagok nem szívják be kellő mértékben a nedvességet, és szagmegkötésük sem megfelelő. A hosszúszőrű állatok szőrébe is könnyen beleakadnak.

 

Újságpapírt is szoktak még használni, de ezt legfeljebb az alom alá tegyük alátétnek, és csak akkor, ha állataink nem hajlamosak arra, hogy kikaparják és összerágják. Használata megkönnyíti és meggyorsítja majd az elhasználódott alom eltávolítását.

 

Nincs általános szabály arra, hogy milyen gyakran kell az almot cserélni. Mindig a férőhely nagysága és az állatok létszáma a meghatározó. Általában elegendő a heti csere, de figyeljük állataink helyét, és ha nedvességet tapasztalunk, újítsuk fel az almot.

 

Egyéb berendezési tárgyak

 

Fadarabokkal, faágakkal, alacsony (4-5 cm magas) faemelvényekkel tehetjük változatossá állataink férőhelyét. Sok malac - főleg a kölykök - szeretik a kisebb alagutakat, csöveket is, és szívesen bujkálnak, kergetőznek bennük. Fából, erősebb műanyagból és kerámiából készült tárgyakból válogathatunk, de akár vastag kartonpapírból is készíthetünk megfelelőeket. Ha vemhes nőstény is van a csapatban, vigyázzunk arra, nehogy beszoruljon egy ilyen játékba, vagy egy másik, éppen ugyanoda beszaladó állat nyomja meg véletlenül. Ha kétségünk van, inkább vegyük ki a bujkálókat.

 

Szimpatikus megoldásnak tűnik a házikó is, mert az állatok szeretnek elbújni bennük. A frissen vásárolt kölyöknek mégsem érdemes házat betenni, mert feltehetően egész idejét abban fogja tölteni, és sokkal nehezebben szokja meg helyét és a család mozgását is. Amint kissé megszelídült, vehetünk neki búvóhelyet. A ház akkora legyen, hogy abban egy kifejlett tengerimalac is kényelmesen meg tudjon fordulni. Ha több állat van egy helyen, mindegyiket lássuk el kuckóval. Gondoljunk arra is, hogy egy ellő nősténynek könnyen problémái adódhatnak egy házikóban: nincs elég helye mozogni, nem biztos, hogy el tudja látni az újszülötteket, és ellenőrizni sem tudjuk, minden rendben van-e. 
Ha házikót vagy más búvóhelyet veszünk, vízszintes tetejűt válasszunk, hogy kedvencünk felmászhasson rá. Így további helyet és mozgáslehetőséget nyerünk. Ha túl magas lenne, építsünk rámpát a házikóra. Lehet, hogy malacunkat az első alkalommal, pl. egy falatkával kell rávenni, hogy felmásszon, de később aztán biztosan használni fogja új "kilátóját".

 

Népszerű a függőágy is. Eredetileg görényeknek tervezték, de a tengerimalacok is előszeretettel használják. Készen kapható, de pl. egy törülközőből házilag is egyszerűen készíthető: egy négyzetes darab sarkaira kössünk spárgát vagy láncot, és olyan magasságban rögzítsük, hogy állataink kényelmesen bele tudjanak mászni. Először finoman tegyük bele őket, hogy észrevegyék kellemes, új fekvőhelyüket. A kölykök nagyon hamar bele fognak szokni! A függőágyat rendszeresen mosni kell majd, anyagának kiválasztásánál gondoljunk erre is.

 

Szállítódoboz

 

Ha el kell vinni otthonról tengerimalacunkat (pl. állatorvoshoz készülünk), jó, ha megszokott dobozában utazhat. Ma már többféle műanyag szállítódoboz közül választhatunk, ezeket többnyire kutyák és macskák részére készítik. A legkisebb méretek éppen megfelelnek tengerimalac-szállításra. Olyat vegyünk, amelyik zárt, hogy állatainknak kellő biztonságérzetet adjon, ugyanakkor jól szellőzik. Léteznek műanyag-dobozok kisrágcsálók szállításra is, előnyük, hogy felül, nem pedig oldalt nyílnak. Vásárlás előtt azonban ellenőrizzük, hogy méretük megfelel-e egy kifejlett tengerimalacnak. Átmenetileg megfelel egy hullámpapír doboz is, ha az oldalaira szellőzőnyílásokat vágunk, és zárását megbízhatóan meg tudjuk oldani. A doboz aljára a bevált alomanyagból terítsünk, némi szénával és kevés zöldeleséggel, pl. sárgarépával tegyük komfortossá.

 

Tengerimalacok a kertben

 

Ha nem a lakásban, hanem egy melléképületben helyezzük el tengerimalacainkat, meg kell oldanunk, hogy a hőmérséklet télen se szálljon 10-12 fok alá. A helység jól szellőző és huzatmentes legyen.

 

A melegebb napokra gondolva kerti kifutót is építhetünk. Itt az állatok kedvükre legelhetnek, és természetes napfény is érheti őket. Vázát készíthetjük fából is, hiszen a tengerimalacok nem rágnak túl elszántan. A legfontosabb, hogy teljesen zárt legyen (fedjük stabil ráccsal), nehogy egy környékbeli macska vagy esetleg más kisragadozó hozzáférhessen állatainkhoz. Amennyiben éjszakára is kint hagyjuk a malacokat, a biztonsági követelményeknek még szigorúbbaknak kell lenniük, hiszen a macskák főként éjjel portyáznak, a felügyelet nélkül hagyott tengerimalac pedig könnyű préda lenne számukra. A kifutót védjük az eső és a szél ellen is. Eső után csak akkor engedjük ki kedvenceinket, amikor a fű és a talaj már felszáradt.

 

A kifutó egy része mindig árnyékban álljon, hiszen állataink nem tudnak hosszabb ideig a napon tartózkodni; könnyen túlmelegszenek és elpusztulhatnak. A kifutó elhelyezésekor gondoljunk arra is, hogy a nap folyamán más és más területek vannak árnyékban és naponsütésben; ami délelőtt még árnyékos, lehet, hogy délutánra már a tűző napon áll. 
Az igazi kánikulában pedig állataink is jobban érzik magukat a hűvösebb lakásban.

 

 

 

Malacok a szobában, "szelídítés"

 

Kedvenceinket rendszeresen kiengedhetjük a lakásban, hogy felfedezhessék környezetüket, élményeket gyűjtsenek, és kicsit többet mozoghassanak. A "futtatás" ugyanakkor mindig remek alkalom, hogy foglalkozzunk állatainkkal, jobban megismerjük őket - és ők is jobban megismerhessenek minket. 
Megfelelő előkészítés mellett akár egy teljes szobát vagy az egész lakást is birtokukba vehetik. El kell távolítanunk minden olyan tárgyat, ami veszélyes lehet, ha állataink belerágnak. Ilyen lehet egy elektromos kábel, vagy mérgező szobanövény is. El kell torlaszolnunk minden olyan nyílást, rést, amibe beszorulhatnak, vagy ahonnan nem tudjuk majd kivenni őket. Gondoljunk az egyéb veszélyforrásokra is: minden családtag legyen tisztában azzal, hogy éppen tengerimalacok járnak a lakásban, hiszen egy hirtelen ajtónyitás, egy bútor odébb tolása végzetes következményekkel járhat a malacokra nézve. Figyeljünk arra, hogy az állatok ne juthassanak ki a lakásból, akár pl. az erkélyre, ahonnan esetleg le is eshetnek. Egyéb háziállatainkról se feledkezzünk meg: csak akkor engedjük kutyánkat, macskánkat egy helyiségbe a tengerimalacokkal, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy nem fognak kárt tenni bennük. 
De minden óvintézkedés mellett is csak folyamatos felügyelet mellett engedjük kedvenceinket szabadon járkálni a lakásban!
Ha a lakás "biztosítása" nem oldható meg megnyugtatóan, akkor inkább készítsünk szobai kifutót. A tengerimalacok nem igazán szabaduló-művészek, egyszerűbb anyagokkal is lekeríthetünk egy nagyobb területet számukra. Egy-egy alacsonyabb faléc, kartondoboz vagy kisbútor is a segítségünkre lehet. De lehet készen is kapni erre a célra rácsos paneleket, melyekkel tetszés szerinti helyeket keríthetünk le a lakásból.

 

Amikor először kiengedjük őket, valószínűleg nem fognak túl bátornak tűnni. Leginkább egy sarokban kuksolnak majd, vagy azon a helyen, ahová először tettük őket. Megkönnyíthetjük a dolgukat, ha nem egy teljesen nyílt terepen kell közlekedniük: kisebb "fedezékeket" tehetünk ki nekik, pl. egyszerű kartondobozokat, melyekre több nyílást vágunk, hogy ki és be közlekedhessenek rajtuk keresztül. Ha a rejtekhelyekbe itt-ott egy falatkát, zöldségfélét teszünk, hamar rá fognak jönni, hogy érdemes felfedező utakra indulni.

 

Ha ismerjük kedvencünket, észre fogjuk venni a jeleket, amikor "ki kell menniük". Ilyenkor szépen tegyük vissza őket a helyükre, majd dolguk végeztével jöhetnek ismét ki. Akár a szobában is elhelyezhetünk egy alacsonyabb peremű tálcát alomanyaggal töltve, ha szerencsénk van, felismerik majd, és rendszeresen felkeresik.

 

A tengerimalacok talán a legalkalmasabb kisállatok arra, hogy rendszeresen kézbe vegyük, "szeretgessük" őket. Megfelelő bánásmód mellett nagyon bizalmasak lesznek az emberrel, különösen gazdájukkal szemben. De ne csodálkozzunk azon, hogy a frissen hazavitt, néhány hetes kölyök nagyon fél, nehéz kivenni a helyéről, és ha kézbe veszzük, rúgkapál, visít, és láthatóan nem örül a kapcsolatfelvételnek. Ez teljesen normális. Új helyre került, nincs mellette az anyja, és megszokott társai, minden idegen számára. Időre van szüksége, hogy megismerje új környezetét, a zajokat, a család életritmusát. Ha nincs egyedül, hanem például egy másik kölyök vagy a család idősebb malaca van vele, sokkal hamarabb feloldódik, és felfedező utakra indul ketrecében. De az első egy-két hétben biztosan bizalmatlan lesz, az első néhány napban még az is előfordulhat, hogy csak éjszaka mer táplálkozni. Legyünk türelemmel, de vegyük kézbe minden nap, hogy megszokja, semmi baj nem történik, ha velünk van. Először ne tegyük le a lakásban, mert félelmében el fog bújni, és csak nagy nehézségek árán tudjuk majd ismét megfogni. Mindez pedig felesleges stressznek tenné ki. Inkább csak kézben hordozzuk, vegyük ölbe. Terítsünk alá egy törülközőt, hiszen eleinte nem fogjuk felismerni, amikor visszakéredzkedik a helyére. Csak akkor próbáljuk elengedni a szobában, amikor kézbe és ölbe véve már nem retten meg minden zajra, hanem sokkal inkább érdeklődve figyeli a változásokat.

 

Ha kedvencünk harapós, vagy esetleg harapósnak bélyegezve került hozzánk, néhány csellel őt is kezessé tehetjük. Legelőször derítsük ki, hogy mi lehet a probléma oka. Sok tengerimalac először véletlenül harap kicsit az őt tartó kézbe, mire az ijedt gazda gyorsan leteszi. A malac ilyenkor persze hamar megtanulja, hogy ha éppen nincs kedve kézben lenni, harapjon, akkor biztosan leteszik. Lehet, hogy első hallásra furcsán hangzik, de a legfontosabb, hogy NE tegyük le a malacot, amelyik harap! A tengerimalacok nem olyan elszántak, hogy folyamatosan, többször is komolyan megharapják az ember kezét. Egy figyelmeztető harapás után többnyire fel is adják. Váltsunk rajta fogást, de ne tegyük le azonnal! Így gyorsan megérti, hogy a harapás nem a megfelelő eszköz a kommunikációra. 
Igen ritkán fordul elő, hogy egy tengerimalac annyira fél, hogy harap, amikor kézbe szeretnénk venni. Ez csak igen szélsőséges és kegyetlen tartási körülmények hatására alakul ki. Ilyen esetekben hagyjunk néhány hetet a feloldódásra, hogy kicsit megismerhesse új helyét, kedveskedjünk neki kedvenc eleségeivel. Próbáljuk rávenni, hogy kézből vegye el a falatokat! Akkor próbáljuk meg rendszeresen kézbe venni, amikor már nagyobb bizalommal közlekedik ketrecbe nyúló kezünk körül.

 

Társítás

 

A tengerimalacok társas állatok, beszerzésükkor ez az első, amit figyelembe kell vennünk. Soha ne tartsunk mindössze egy állatot, még akkor sem, ha naponta viszonylag sok időt tudunk rá áldozni. Semmilyen emberi foglalkozás nem pótolhat egy másik tengerimalacot, egy olyan társat, aki nem csak alkalmanként, hanem a nap 24 órájában mellette van. Sokan azt gondolják, egy magányos állat hamarabb és jobban megszelídül. Ennek talán éppen az ellenkezője igaz: Az új helyre került állatok eleinte valóban meglehetősen félénkek, de pl. két vagy több állat együtt sokkal hamarabb megszokja környezetét. Egymást ösztönzik mozgásra, felfedezésre, sőt még evésre is!

 

A "párban" tartás első hallásra jó ötletnek tűnhet, hiszen egy hím és egy nőstény szinte minden esetben nagyon könnyen összeszokik. A nőstény azonban minden ellés után szinte azonnal újból vemhesül, így együtt tartás esetén állandóan vemhes lenne és közben előző kölykeit nevelné. Mindez pedig nagyon megterheli a szervezetét, előbb-utóbb komplikációkhoz vezet, ezért mindenképpen elkerülendő. Vagyis a nőstényt rendszeresen külön kell zárni a hímtől, tehát idejük jórészét egyedül töltenék.

 

Tartsunk inkább két hímet vagy két nőstényt. Az együtt tartott nőstényekkel többnyire nincs semmi probléma, ha azonban két hímet szeretnénk, még kölyökkorukban (4-8 hetesen) szerezzük be őket. A felnőtt hímeket azonnal szét kell választani, amint nőstény bukkan fel a közelben (akár egy lakásban, és csak a szaga jut el a hímekhez!). 3-4 hónapos koruk körül az együtt cseperedő hím testvérek is egymás ellen fordulnak, ha nőstényt éreznek. A hímek rivalizálása komoly verekedésekhez vezet, könnyen meg is ölhetik egymást. Még a látszólag kisebb sebek is mélyek, nehezen gyógyulnak, és alapos ellátást igényelnek. 
Ha együtt tartott hímjeink egyike elpusztulna, akkor is egy fiatal kölyköt vegyünk mellé. Egy kölyök hamar elfogadja az idősebb állat dominanciáját, és valószínűleg könnyen össze fognak szokni.

 

Aki arra gondol, hogy legalább néha-néha szeretne almot malacaitól, de nem akar folyamatosan tenyészteni, vegyen több nőstény. A nőstények folyamatos társaságot biztosítanak egymásnak, időnként pedig el lehet vinni őket fedeztetni egy tenyésztőhöz vagy ismerőshöz, aki hímeket is tart. Így nem kell magunknak megoldanunk a hímek különzárását, és a folyamatos "gyermekáldás" is egyszerűen elkerülhető.

 

Az örökbe fogadott tengerimalac

 

Az örökbe fogadásra felkínált malacok múltja többnyire sajnos ismeretlen. Nem tudjuk, mikor, milyen ősöktől születtek. Nem ismerjük egészségüket, szokásaikat sem. Mindemellett próbáljunk meg minél több információhoz jutni attól, aki kínálja vagy átmenetileg befogadta őket: Mennyi idős lehet? Milyen malacokkal volt együtt? Mit evett? Volt-e beteg? Stb, stb...
Az új malacot kezeljük élősködők ellen: fürdessük pl. külső élősködők v. gombák elleni samponnal, használjunk pl. cseppentős szert az esetleges atkák és férgek ellen. Ellenőrizzük, és ha szükséges, vágjuk vissza a karmokat.
Az első egy-két hétben kezdjük el azzal etetni, amit eddig kapott, és csak fokozatosan váltsunk az általunk helyesnek tartott étrendre. Ha szükséges, tanítsuk meg az önitató használatára is. A zöldeleségek körét csak fokozatosan bővítsük, egyszerre csak kis mennyiséggel kínáljuk meg. Ha nem fogad el bizonyos táplálékot, ne essünk kétségbe: saját malacaink előbb-utóbb rá fogják szoktatni az újdonságokra, erre annál több az esély, minél fiatalabb az új jövevény. 
A társítással óvatosan járjunk el, hiszen nem tudjuk, mennyire szocializált malaccal van dolgunk. A kölyökkorától egyedül felnőtt, más malacok társaságától elzárt állatokkal valószínűleg nehéz dolgunk lesz, de megéri, hiszen így megmenthetjük attól, hogy élete végéig egyedül vegetáljon.

 

Együtt tartás nyúllal: NE!

 

Népszerű és sajnos nagyon veszélyes következményekkel járó tévedés, hogy a tengerimalac és a nyúl egy ketrecben együtt is tartható. 
Először is: túl nagy a méretkülönbség. Egy nyúl - még ha törpenyúl is - könnyen megsértheti a malacot. Egy-egy, a nyúl számára játékos ugrás vagy rúgás komoly sérüléseket okozhat a másik állatnak. A tengerimalac-kölykök akár gerinctöréssel is végezhetik.
Más a két faj aktivitási ritmusa is: a nyulak hajnalban és szürkületkor a legaktívabbak, míg a malacok óránkénti ritmusban élnek: pihenés, evés, mozgás követi egymást, sokszor egy nap. Az éppen pihenő állatot a másik mozgolódása és játékra invitálása folyamatos stressznek teszi ki. 
Mindketten kolóniában élnek, de a nyulaknak egyenként van járatuk, és csak az egymáshoz legközelebb álló állatok osztoznak - átmenetileg - egy-egy üregen. A malacok csapatban, együtt mozognak és pihennek. A nyulak rendszeresen nyalogatással tisztogatják egymást, a tengerimalacok nem: félnek, és menekülnek a nyulak ezirányú kísérletei elől.
A nőstény-nyulak sokszor lesznek álvemhesek. Ilyenkor fészket építenek, és agresszívan védik azt: a malacok ebből semmit nem érzékelnek, hiszen az ő életükből ez a magatartásforma hiányzik. Nem "tisztelik" a nyulak ilyen igényeit, így azok akár halálra is haraphatják őket. Ha felnőtt nőstények és kölykök is vannak együtt és az anyanyulak pl. tengerimalac-kölyköket akarnak a nyakbőrüknél cipelni, a következmény súlyos lehet. A malacok nem ismerik fel, miről van szó: nem ernyednek el, mint a kisnyulak. Megijednek, mozognak, erősen ficánkolnak, és komoly sérüléseket szenvednek.

 

Az egy ketrecben tartás eredménye tehát: mindkét állat MAGÁNYOSAN él egymás mellett! Szokásaik és kommunikációjuk annyira eltérő, hogy nem jelenthetnek társat egymás számára.

 

A közös tartás mégis megoldható, de nem ketrecben: csak ha kellően nagy, több négyzetméteres kifutó áll rendelkezésre. Ilyen helyen több nyúl és több malac tartható együtt. Biztosítsunk sok búvóhelyet, hogy az állatoknak legyen lehetőségük kitérni egymás elől. Lehetőleg inkább kasztrált baknyulakat, ne nőstényeket tartsunk ilyen közösségben. Kísérjük alapos figyelemmel a csapatok életét, és ha indokolt, válasszuk külön a problémás egyedeket.

 

Ápolás

 

Rendszeresen, de legalább minden takarításnál ellenőrizzük tengerimalacaink egészségét. Nézzük meg szemüket, fülüket, karmaikat és bőrüket, hogy minden rendben van-e. A szemek legyenek tiszták, váladéktól mentesek. Az erős, látható könnyezés sem normális. A fülek legyenek tiszták, ha kell, tisztogassuk meg őket. Használhatjuk a kutyák vagy macskák számára készült szereket, de mindig csak a fül külső részéhez nyúljunk! Ha a fül feltűnően szennyezett vagy gyulladtnak tűnik, kérjük állatorvos segítségét!
Hetente-kéthetente ellenőrizzük állataink karmait, és vágjuk le a végüket, ha szükséges. A túlnőtt karmok sok kellemetlenséget okoznak az állatnak. Mindenbe beleakadnak, a hosszúszőrű malacok sok szőrt tépnek ki vele a napi tisztálkodás során, vagy akár ha kézbe vesszük őket, és kalimpálnak. Ha esetleg kisebb nézeteltérésre kerül sor közöttük, könnyen megsérthetik egymást. Különösen a skinny-k esetében kell nagy súlyt fektetni a karomápolásra, hiszen az ő bőrüket nem védi semmi a karmolásoktól.
A karomvágáskor járjunk el óvatosan, a tengerimalacok könnyen megijednek és elrántják a lábukat. Vigyázzunk, ne vágjunk bele a karomban futó érbe! A világosabb színű malacok karmában szabad szemmel is látni lehet a kis véreret. A sötétebb állatok esetében ezt csak sejteni lehet. Ha mégis megsértenénk, akkor sem történik nagyobb baj, használhatunk pl. helyi vérzéscsillapítót. Inkább sűrűbben vágjuk a karmokat, egyszerre csak egy keveset. 
A heti ellenőrzésekkor mindig nézzük meg a szőrzet és a bőr állapotát is. A matt szőr, az egyenetlenségek, szőrhiányok, a hámló bőr mind valamilyen probléma jelzései.

 

Szőrápolás

 

Aki rövidszőrű tengerimalacot tart, annak nincs sok dolga. Aki viszont valamelyik hosszúszőrű fajta mellett dönt, készüljön fel arra, hogy az állatok szőrzetétnek külön figyelmet kell szentelnie. E fajták szőre igen tekintélyes hosszt érhet el, és mivel rövid lábú, alacsony állatról van szó, ez gondokat okozhat. A szőrt rendszeresen fésülni/kefélni kell, hogy a csomósodást elkerüljük. Ehhez már kölyökkorban szoktatni kell az állatokat. Lehet, hogy a nyolc- tízhetes malacok szőre még nem csomósodna, de ajánlatos már ebben a korban elkezdeni a szőr ápolását. Nem csak a felületét kell átdolgozni, hanem egészen a bőrig le kell érni a fésűvel. Kis, macskák számára gyártott kefét, és fésűt vegyünk (egy sűrűbbet és egy ritkábbat). A fémfogú eszközökkel óvatosan bánjunk, mert könnyen kiszedik az aljszőrzetet. Hosszúszőrű állatokhoz inkább természetes sörtekefét használjunk. Fésülést könnyítő spray-t is alkalmazhatunk.
A rexoid hosszúszőrű fajták (texel, merinó, alpaka, mohair) bundáját ne fésüljük, mert ezzel éppen a kívánatos csigákat távolítanánk el. Az ő szőrüket kézzel kell karbantartani. Naponta ellenőrizzük, nem akadt-e valami a szőrbe, ha kell, kézzel távolítsuk el a szennyeződéseket, és segítsük a csigák kialakulását. Fürdetésüket 1,5 - 2 héttel a kiállítás előtt végezzük, hogy a szőrnek legyen elegendő ideje visszanyerni eredeti formáját.

 

A menthetetlen csomókat óvatosan vágjuk ki ollóval. Lekerekített végű ollót használjunk, így kisebb az állatok sérülésének veszélye. Általában érdemes ritkítani a szőrt az állatok hátulsó részén: A hímek herezacskója körül, és a nőstények fenekénél.
Azonban a hosszúszőrű állatok ápolása sem ördöngösség: heti egy alkalom többnyire elég ahhoz, hogy a fajtának megfelelő, látványos szőrzetben tartsuk kedvencünket.

 

Fürdetés

 

Fürdetéssel is próbálkozhatunk, de erre igazából nincs rutinszerűen szükség. Csak konkrét szennyeződés esetén vagy kiállítási felkészítés részeként fürdessünk. Enyhe sampont (pl. kutyasampont) használjunk, de ne kenjük be vele az állatok fejét. A víz ne legyen forró, inkább kéz-meleg, alaposan öblítsük ki vele a szőrből a kozmetikumok maradékait. Kedvencünket tarthatjuk végig egyik kezünkben, de akár le is tehetjük, főleg ha a mosdókagylóban fürdetjük. Hogy ne csúszkáljon, tegyünk alá kisebb gumiszőnyeget. Öblítés után törülközővel itassuk fel a nedvesség minél nagyobb részét. Ügyeljünk arra, hogy a hajszárító ne égesse a tengerimalac bőrét: inkább kicsit távolabbról, a hajszárítót folyamatosan mozgatva szárítsuk. Lehetőleg minden esetben szárítsuk meg teljesen az állatok szőrét, így elkerülhetők a megfázásból eredő veszélyes komplikációk.

 

Élősködők

 

Előfordulhat, hogy kedvenceinket élősködők támadják meg. Ez minden állattal előfordulhat, hiszen élősködőket szinte bármivel behurcolhatunk, nem csak egy másik malactól fertőződhetnek meg.

 

Tetű

A tetvek kis fehéres színű állatkák, a szőrzetében élnek, és szerencsére szabad szemmel is jól láthatók. A felületes szemlélő esetleg korpának nézi őket, pedig láthatóan mászkálnak a szőrszálakon. Mivel világos színűek, a sötét állatokon könnyebben, a világos színűeken nehezebben észrevehetők. Kezelésük nem bonyolult, és megfelelő szerrel igen hatásos. E célra speciális samponok és befújó-szerek (spray-k) kaphatók. Arra ügyeljünk, hogy egyik szer se kerüljön az állat szemébe. Mindig ellenőrizzük, hogy az adott szer adható-e tengerimalacoknak, és ha igen, mennyi idős kortól. 
A fertőzött állatokkal együtt vagy környezetükben tartott malacokat is kezeljük!

 

Bőratka

A bőratkák szemmel sajnos nem láthatók. A tulajdonos csak a kellemetlen jeleket tapasztalja. Először hámló területeket vesz észre a szemek körül, az orron, a fülkagyló belső oldalán. Majd a szőrzet matt, töredezett lesz, helyenként hullani kezd. A tengerimalac eközben egyre erősebben vakaródzik, akár véres sebeket is kaparhat magán. Akár roham-szerűen is rátörhet a vakaródzási kényszer. Kezelés hiányában az állat végkimerülésben pusztul el. 
A Trixacarus caviae nevű faj csak tengerimalacokon él, de pl. a nyulak atkáit a tengerimalacok is elkaphatják! 
A bőratkák injekcióval beadott vagy "cseppentős" szerrel kezelhetők. A cseppekből az előírt adagot az állat vállánál helyezzük a bőrre (nem a szőrzetre!), a hatóanyag el fog oszlani a teljes bőrfelületen. A kezelést 10-14 nap múlva kell ismételni. 
Atka ellen is kezeljük a közelben élő állatokat is!

 

Bőrgomba

A bőrgomba sokáig észrevétlen maradhat, mivel kevésbé viszket, mint például az atkásság. Veszélyes, mert más állatokat és embert is fertőzhet. Gombásodás atkás fertőzéskor másodlagosan is kialakulhat. Kezelésére számos szer kapható: krém, befújó szer, sampon, tabletta. A fertőzött állatokat különítsük el! 

Élősködőkkel történt fertőzés után megfelelő szerekkel fertőtlenítsük a ketrec és a berendezési tárgyakat is. A kúra kiegészítésképpen adagoljunk állatainknak kissé több C-vitamint, és telítetlen zsírsavakat tartalmazó táplálék-kiegészítő készítményeket, esetleg kevés napraforgó-magot.

 

(Siklósi István: Házi kedvencek című könyvéből)